Írok pár sort a Londonban eltöltött egy hetemről.
Egy barátom kint lakik a barátnőjével Londonban, őt látogattam meg. WizzAir járattal repültem. A jegyemet a következő összeállításban vásároltam: elsőbbségi beszállással, poggyász feladási díjjal és transzfer szolgáltatással Pesten és Londonban egyaránt. Poggyászt azért érdemes feladni, mert abban magunkkal vihetünk borotvát, kontaktlencse-folyadékot, italt és más hasonló dolgokat, melyeket a kézipoggyászban nem szabad.
Richmondban laktam, ami azért volt tökéletes, mert közel laktam a barátomhoz, a szálloda pár percre van a metrótól, a buszállomástól és a Temze partjától is. Érkezéskor az első teendő a közlekedési eszközökre szóló bérletvárásrlás. Első lépés: egy Oyster kártya vásárlása, ami egy mágneskártya, ezt min. 5 fonttal lehet feltölteni, a kártyáért önmagában nem kérnek pénzt. Ezután egy bankautomata jellegű automatában bankkártyával bérletet vásárolunk/töltünk fel az Oyster kártyára, igen olcsóbb, ha bérletet vesztek. A MasterCard bankkártyátokat szinte mindenhol elfogadják, nem kell dombornyomottat használni. Az Oyster card használata a következő: a buszokon csak az első ajtónál lehet felszállni, ahol a kártyát egy sárga körhöz kell érinteni, ez olvassa le az adatait. Ha rendben van, egy zöld LED fog felvillanni. A buszvezetőtől nem tudtok jegyet vásárolni, ha piros a lámpa nem szállhattok fel. A buszokkal kapcsolatban érdekesség, hogy csak akkor állnak meg egy megállóban, ha valaki jelzi leszállási szándékát vagy a megállóban valaki kiteszi a kezét és jelzi, hogy fel akar szállni. Érdemes buszozni, egy emeletes buszról nagyon szép látványt nyújt a város.
A metró (underground) állomásokon beengedő és kiengedő kapuk vannak, a kártyátokat mindkét helyen használni kell, hogy átjussatok. Színes metrótérkép beszerzése kötelező, ezeket ingyen magatokhoz vehetitek bármely állomáson. Kint meg kellett szokni, hogy a legtöbb zebránál, gyalogátkelő helynél gombbal kell jelezni az átkelési szándékot, valamint ott nincs villogó zöld, helyette nem világít egyik lámpa sem. Kint lakók körében népszerű a piroson átszaladgálás, nekem nem volt olyan sürgős. Vittem ki London térképet, de mivel nem egyedül mászkáltam, egyszer sem vettem elő. A telefonomra telepítettem GPS-t, vittem hozzá pótakkut is a biztonság kedvéért. A GPS-t többször is használtam az IGO programmal, hasznos volt.
Úgy tapasztaltam, Londonban kedvesek az emberek, biztos vagyok benne, hogy ez nem csak az olimpia miatt volt így. Mindenki udvarias és segítőkész volt. Jó érzés volt, hogy beszélem az angolt és tudok kommunikálni, ha kell. Első beszélgetésem egy brittel kicsit ciki volt, mert a recepciós kérdezte, hogy : ,,6 nights? ", de najtnak ejtette, így elsőre nem értettem, mire gondol. Példa a kedvességre: a közértben, amikor kerestem valamit, akkor nem egyszerűen megmondták, merre van, hanem megkértek, hogy kövessem őket és odavittek a keresett termékhez.
Az árakat, a fontban számolást nehéz megszokni, egy közértben nagyon másként hat, ha valamire az van írva, hogy 1Ł vagy, ha ugyanazt hazánkban látnánk és 360Ft-ot olvasnánk az árcímkén. Minden olcsónak tűnik fontban, ezért érdemes mindig átszámolni forintra az árakat és úgy mérlegelni. Vásárolni a Sainsbury és Waitrose, valamint Tesco üzletekben érdemes, minél nagyobb, annál jobb. Az éttermekben is vannak olcsó ajánlatok, szóval kevés pénzből is meg lehet oldani az étkezést. Egyik nap pl. 5 fontért ettem olyan full english breakfast nevű reggelit, amelyben két tojájt jelentett szalonnával, paradicsommal, szalonnával, kis kolbásszal, babbal, kenyérrel és teával.
Kint tartózkodásom alatt olyan meleg volt, mint most Magyarországon (kb. 30 fok, így feleslegesen utaztattam ki melegebb ruhadarabjaimat. Emiatt is nagyon hasznos volt, hogy betértünk egy Primark nevű ruhakereskedésbe, ahol vettem néhány pólót és egy táskát, a pólók 3 vagy 6 fontba kerültek, nagyon-nagyon megéri abban a boltban vásárolni. Kindle-t vagy könyvet teljesen felesleges kivinni, mert nem olvasni utazik az ember. A metrón osztanak ingyenes újságot, az Evening Standardot, ami legalább ötször vastagabb, mint egy magyar metró újság.
Első nap befizettünk egy hajókázásra a Temzén, ami több, mint egy órán át tartott. Az az igazság, hogy ezt is meg lehet unni egy idő után, mert csak hidak jönnek egymás után és épületek a folyó két partján. A hajó Westminsterben tett ki, ahol lefotóztattam magam a Big Bennel, rálestem a Westminsteri Apátságra.
Második nap a Science múzeumban töltöttük a napot. A múzeumok általában ingyenesek, de elvárnak 5 fontnyi támogatást. Itt a bejáratnál álltak a múzeum dolgozói üvegbúrák mellett, ahová a támogatást lehetett bedobni. Szerintem megérdemlik az 5 fontot, sőt tizet is megérdemelnének. A múzeumban régi autók, repülők, az űrkutatáshoz kapcsolódó tárgyak találhatók, nagyon érdekesek. Az egyik szinten a Google labs masinái foglaltak helyet, ezeket az interneten is el lehet érni. Volt ott 3 periszkóp, melyek élőben közvetítették webkamerák képeit, az egyik kamera az óceánban úszó halakat mutatta. Az a gép egész érdekes volt, amely lefényképezi az embereket, majd homokba rajzot készít az arcunkról. Itt a Science Museumban lévő IMAX moziban néztük meg a Nolan-féle Batman filmek utolsó darabját. A vászon akkora volt, mint 4 emeletes busz, ami sokat emelt a film hangulatán. A Science Museum olyan nagy, hogy ezzel vége lett a második napnak.
Harmadnap a városban mászkáltunk, elmentünk a The Tower mellett, de végső úticélunk a H.M.S. Belfast hadihajó volt, amely múzeumként várja az érdeklődőket, akiknek van fölös 14 fontja erre a célra. Érdekes volt, de nem szórakoztató. A háború hangulatából semmit nem sikerült átadni, mi ugyanis nem voltunk bezárva a hajóra, nem úgy, mint a szegény katonák. A hajó-múzeum honlapja: http://www.iwm.org.uk/visits/hms-belfast . A kedvességre egy újabb példa: a Belfast hajó mellett ment el egy rendőr motorcsónak, a vezetője látta, hogy őket nézem és barátságosan odaintegetett nekem.
Következő nap kimentünk a Green Parkba, majd csak úgy mellékesen megnéztük a Buckingham Palace-t is, sajnos csak kívülről. Aznap a History Museum volt soron. Ebben a múzeumban dinoszauruszokat és már kihalt állatok maradványait csodálhattunk meg. Ide is érdemes elmenni, itt 3 font a kért támogatás, valamint 1 fontot kérnek szépen, ha elveszel egy térképet. Aznap este hat felé láttuk, hogy az emberek várnak valamire és az út szélén ülnek a járda szélén. Mi is vártunk, kiderült ugyanis, hogy az olimpiai fáklyával futnak majd arrafelé. Bizony, ott volt tőlem egy méterre a fákyla, sikerült videót is készítenem a mellettem elmenő fákylahordozóról. Kicsit lassan haladtak, így eléjük futottunk, így kétszer is mellettünk haladtak el. Ez a Downing street közelében zajlott, reménykedünk benne, hogy David Cameront is láthatjuk, de hiába.
Pénteken felültünk egy emeletes buszra, ami városnézésre is tökéletes. Jártunk a Picadillyn, Nelson admirális szobránál, a Trafalgar téren, a londoni Odeon mozinál is.Legalább egy órán keresztül próbáltunk Fish and chipset enni valahol, de pont ott kerestük, ahol nem volt. Végül feladtuk és egy olasz étteremben ettünk levest és pizzát. [Sóhaj.] Így jártunk. A nap befjezéseként dodzsemeztünk kicsit egy kis fun parkban, jó volt nagyon. Ezúttal elég macerás volt visszajutni Richmondba, mert nem üzemelt a metró azon szakasza, ami odavitt volna. Legalább egy órát tartott 3 metróállomásnyi utat megtenni két busszal.
Szombaton egyedül voltam egész nap, mert az engem kalauzoló barátom dolgozott a hétvégén. Vettem pár képregényt, darabját 50 pennyért vagy egy fontért a közeli képregényboltban és a napot a Temze partján, majd az Old Deer parkban sétálva töltöttem.
Az egész vasárnapom elment a hazatéréssel. Reggel fél kilenckor kijelentkeztem a hotelből, 10:30-ra kellett a Victoria állomáshoz érni a transzfer buszjárathoz. A Victoria állomáson visszaadtam a bérletemet, hogy visszakaphassam az 5 font kezdeti feltöltést. 10:00 órakor értem a buszmegállóhoz, ahol egy kiírás várt arról, hogy ott nem áll meg a busz, menjek a Gloucester Place-re, ami 4 metróállomásnyire volt onnan egy átszállással közben. Szerencsére érthetően le volt írva, hogy hová helyezték át a buszmegállót. Közben mellém szegődött egy lengyel fickó, aki beszélt angolul, de olvasni nem tudott angolul. Mehettünk vissza a metróhoz jegyet venni, majd a Baker streeten keresni egy Gloucester Place nevű helyet. Egyértelmű volt, hogy nem érünk oda a busz 10:30-as indulásáig. A WizzAir előző nap megírta sms-ben, hogy ajánlatos legalább 3 órával a gép indulása előtt kiérni a reptérre, mert fokozott biztonsági ellenőrzés várható, erről is írhattak volna. 10:45-kor megtaláltuk a buszmegállót, mázlink volt, kiderült ugyanis 10 percenként jár a Greenline transzfer járata. A sofőrt nem zavarta, hogy a jegyem egy kicsit korábbi időpontra szól, szegény lengyel útitársam viszont készpénzzel fizetett a helyszínen kemény 17 fontot, hogy felszállhasson.
A reptéren nem történt semmi különös, résen voltam ugyanis. Priority jegyem ellenére a másik sorba próbált irányítani az egyik utasforgalom-irányító hölgy. A visszaút során a Priority jegy igencsak jól jött, ugyanis vihar volt éppen, zuhogott az eső, emiatt felszállásunk is késett kb. 35 percet. A priority jegyemmel hamarabb szállhattam fel a gépre, ami azért jött jól, mert a sok bunkó ember gyorsan eltorlaszolta a folyosót a székek között, így sokan hosszú percekig az esőben áztak odakint, míg bejuthattak végre.
A késés miatt pont lekéstem a magyar transzfert jelentő kisbuszt és jó 40 percet kellett volna várnom a következőre. Kicsit sokalltam az 5800 Ft-os taxiköltséget, így inkább a 200E busszal mentem el a Kőbánya-Kispest metróig. Akkora esőzés volt, hogy a busz szinte hajóként szelte a hullámokat, egyszer tréfás hangulatában olyan hangot adott ki egy folyótorkolatban, akarom mondani útkereszteződésben, mintha eltört volna valamelyik tengelye.
Nagyon jól éreztem magam kint, nagyon kedves volt mindenki.
Ajánlom mindenkinek, hogy utazzon el Londonba a közeljövőben.
